HÍREK

– A szezon előtt kitűzött célokat mennyire sikerült elérni?

– Idén három célunk volt a szezon előtt. Az első, hogy ki kellett választanunk, hogy kik azok a játékosok, akikben látunk potenciált a jövőben, és kikben nem, ezek alapján egyes játékosoktól elváltunk, és a helyükre olyan játékosokat szólítottunk meg, akikben szintén láttunk fantáziát. Szerintem sikeres átigazolási szezonunk volt, de persze, az igazi mérleget csak később lehet megvonni. A második számú cél az volt, hogy az edzések és mérkőzések hatására a lehető legnagyobb mértékben fejlődjenek a játékosok. Ez nyilván egyénenként különböző, de összességében azt látom, sokat kaptak a játékosok az elmúlt félévben, és sokan nagyot léptek előre. A harmadik cél az eredményesség volt. Ez alatt azt értem, hogy minden mérkőzést meg akartunk nyerni, és természetesen a kvalifikációs szakaszban olyan helyen akartunk végezni, hogy a „felsőházban” folytathassuk a bajnokságot tavasszal. Ezen a téren van bennem hiányérzet, de legalább hagytunk magunknak fejlődési lehetőséget a következő félévre is.

– A 6-7. helyen zártunk 11 meccs után, mennyire lehet bennünk hiányérzet az eredmény tükrében?

– Lehet nyugodtan, hiszen minden mérkőzésen nyerni akarunk. Játszottunk nagyszerű mérkőzéseket, és voltak olyan összecsapásaink, ahol csak egy pici hiányzott a győzelemhez. Egy valódi vereségünk volt, de az már a mérkőzés előtt eldőlt. A cél az, hogy a következő félévben a kétes mérkőzések közül minél többet megnyerjünk.

– Az eredmény mellett a játékosok fejlesztése is kiemelkedően fontos, ezen a fronton egyénileg és csapatként hogyan értékeled a félévet? 

– Csapatszinten mindig könnyebb előre lépni, de ez részben a játékosok minőségétől is függ, erre idén nem lehetett panaszunk! Egyénileg viszont nem lehetünk mindenkinél elégedettek az eredménnyel, ám bízom benne, hogy minden játékosnál megtaláljuk a kulcsot a sikerhez, és nekik is beindul a fejlődésük. 

– A hétről hétre változó keret mennyire nehezítette meg a dolgotokat?

– Mi viszonylag jól megúsztuk a koronavírust. A változás a szakmánk része. Ez nem egy NB I-es felnőtt csapat, ahol van egy kereted, és azzal mész hétről-hétre csatába. Itt, ha valaki jól teljesít, akkor inkább az merül fel, hogy menjen feljebb edzeni, vagy akár játszani is. Akadémiának mindig is alapelve volt a korosztályok közötti játékosmozgás. Talán ezért is vagyunk ennyire sikeresek.

Akadémia vezetőnket a félév átfogó értékelésére is megkértük akadémiai csapataink, illetve a háttérben zajló munka tekintetében:

– Mennyire írta át a vírushelyzet a megfogalmazott célokat, a félévet?

– Jellemzően két célunk van idény előtt akadémiai szinten. Egyrészt szeretnénk a lehető legjobb játékosokkal és edzőkkel dolgozni, másrészt mindenkiből szeretnénk a legtöbbet kihozni, a fejlődés a cél. A keret alakításába nem szólt bele igazán a vírushelyzet.

Sok jó játékos választott minket, és ez megerősítés az akadémiának és a klubnak, hogy jó úton járunk. A játékosok látják, hogyan érhetik el a céljaikat nálunk, legyen az egy külföldi szerződés vagy a felnőtt NB I-es csapatban való bemutatkozás. 

A képzésbe sokkal jobban beleszólt a vírus. A múlt szezonban majdnem egy félév kimaradt, igaz online, egyéni edzések voltak, de aki kicsit is ért a futballhoz, az tudja, hogy ez a semminél egy hajszállal volt csak jobb. A visszatéréskor, tanulván a nemzetközi szinten megjelenő sérüléshullámból, nagyon visszavettünk a terhelésből. Fokozatosan kellett építkeznünk. Ősszel aztán újra közbeszólt a vírus, és megint le kellett állni egy hétre. Olyan is volt, hogy egy csapatunk öt hétig nem tudott bajnokit játszani, hiszen az ellenfelek sorban mondták le a meccseket, majd szerda-szombat ritmusban kellett azokat pótolni. Ezt az egyenetlen terhelést nehéz volt úgy szervezni, hogy ne legyünk tele izomsérüléssel, de sikerült. 

– Hogy viselik az akadémia játékosai a vírushelyzet és a sport okozta nyomást, frusztrációt, mennyire tudnak ezzel megbirkózni?

– A játékosokon nincs extra nyomás. Azt nehezen viselték, amikor mi alig voltunk meg, de játszanunk kellett, amikor meg mindenki egészséges volt nálunk, akkor eltűntek az ellenfelek. Igazságtalannak érezték, de ez is a felnőtté válás része. Itt már komoly pénzekről dönt egy kiesés, a nagylelkűség pedig egy olyan luxus, amit nem mindenki engedhet meg magának. 

– Több fiatal játékos lehetőséget kapott a felnőtt futballban, mennyire követitek őket, mennyire érzik a jelenlegi játékosok az ő példájukat egyfajta megerősítésnek vagy akár követendő példának?

– Hihetetlenül büszkék vagyunk rájuk. Mindegy, hogy valaki csak egy évet volt közöttünk, mint Szoboszlai vagy Biben, vagy éveken át volt itt, mint Balogh Boti, Kosznovszky Márk vagy Kata Misi, mindig nagy öröm, ha valaki tovább tud lépni akár az első csapatba, akár a világon bárhová. Kicsit erről is beszéltem korábban. A játékosok azért választanak sokszor minket, mert tudják, itt elérhetik céljaikat. Több, mint 20 A válogatott játékos és több, mint 100 NB I-es. Ez előbbi esetben több, mint évente egy labdarúgót jelentett, míg utóbbinál az jelenti, hogy a nálunk megforduló játékosok negyede viszi valamire profi szinten. Magasan vezetjük az MLSZ produktivitási listáját. Követendő út-e mindez a többi akadémista számára? Az kell, hogy legyen! Persze ez két összetevőn múlik. Kerüljenek ide a legtehetségesebb játékosok, és dolgozzunk velük jól. A kettő csak együtt működik. De, hogy ne csak magunkat fényezzem, az a klub ugyanúgy büszke lehet ezekre a játékosokra, ahonnan esetleg hozzánk jöttek.

– Több játékos érkezett nyáron, az ő integrációjuk mennyire ment gyorsan, mennyire találták meg a helyüket?

– Ezen a téren felemás a helyzet. Voltak, akik egyből beilleszkedtek, és csapatuk erősségeivé váltak, de voltak olyanok is, akiknek nehezebben ment ez. Persze mellettük is kitartunk, hiszen bízunk magunkban, hogy jól választottunk. 

– Az orvosi, egészségügyi stábnak a szokásos mellett már a vírushelyzet sajátosságai miatt más feladatuk is van a játékosok felépítésében, rehabilitációjában. Mnnyire tudtunk megbirkózni az új kihívásokkal, a halmozottabb, hektikus terheléssel?

– Alapvetően nem érzem, hogy nagyon más feladata lenne a rehabilitációs stábnak, mint korábban. Viszont, ha már szóba kerültek, hadd dicsérjem kicsit őket is. Németh Miklós hosszú évek óta dolgozik nálunk, és irányítása alatt nagyon jó stáb jött össze. Az ő prevenciós munkájuk és Szabó András speciális erőfejlesztő edzéseinek nyomán az elmúlt években nagyon lecsökkent a sérülések száma az Akadémián. Persze ez nem vigasztalja azokat, akik viszont valóban megsérültek. Őket csak egy dologgal biztathatom: nagyon jó kezekben vannak!